futár
futár főnév -t, -ok, -ja v. (ritka) -a
1. (régies) Jelentés, hír, üzenet, küldemény továbbításával megbízott személy. Futárt indít; futárral küld vmit. [Etele] Küldi kalaúznak gyors ménü futárját. (Arany János) Az inas rendeljen rögtön lovas futárt, … a fizetést nem kell kímélni. (Jókai Mór) Megjelen a futár, s hírt ád a salamisi végveszedelemről. (Péterfy Jenő) || a. (Diplomáciai) futár: a követ és a kiküldő állam között hivatalos üzeneteket, küldeményeket továbbító, különleges nemzetközi kiváltságokat élvező hivatalos személy. || b. (katonaság) A katonai parancsnokságok és intézmények (minisztérium stb.) között parancsot, jelentést, közlést, küldeményt személyesen továbbító tiszt. || c. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Előhírnök. Tegnap, tegnapelőtt még egy-egy hírlap volt … a gondolatszabadságnak futárja. (Mikszáth Kálmán)
2. (játék) <Sakkban> futó (II. 2), huszár.• Sakkot ad a futárral.
A 2. sz. jelentés első sorának végéről törlendő a „huszár” szó.
Szóösszetétel(ek): 1. futárcsomag; futárhad; futárhajó; futárposta; futárszolgálat; futártiszt; futárvonat; 2. előfutár; gyorsfutár.
futári; futárkodik; futárság.
