furfang
furfang főnév -ot, -ja (néha rosszalló)
Leleményes ravaszsággal kieszelt ötlet, mód vminek, rendsz. bonyolult, nehéz dolognak a megoldására, végrehajtására; fortély, csel, ravaszság. Asszonyi, úri, ügyvédi furfang. Furfanghoz folyamodik, furfangot alkalmaz. Furfanggal él, jár el vmely ügyben. Furfanggal dolgozott, ahol az egyenes út nem használt. (Mikszáth Kálmán) Amit [a „Velencei kalmár”-ban] zsidó furfang összegabalyított, asszonyi furfang oldja meg. (Ambrus Zoltán)
