fullasztó
fullasztó melléknév -n v. -an, -bb
Általában olyan <személy, dolog>, aki v. amely (vmibe) fullaszt vkit, vmit.
1. A lélegzést megnehezítő <jelenség>. Fullasztó hőség, levegő. Az én világom irdatlan, sötét, Ezer tavasz s ezer tavasz virága El nem zavarja fullasztó ködét. (Ady Endre) || a. (irodalmi nyelvben) Olyan <idő, időszak>, amelyben a nagy hőségtől szinte nehéz lélegzetet venni. Ezt a levelet vitte a főpostára … egy fullasztó délután. Az aszfalt olvadozott cipőtalpa alatt. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) Vmibe fullasztó: vmely folyamatot, cselekvést vhogyan meghiúsító <személy, dolog>. Az előadást botrányba fullasztó tüntetés, tüntető.
