fülbemászó
fülbemászó [e] melléknév és főnév
I. melléknév -an Olyan <hang, zene>, amelyet kellemes hallgatni, s rendsz. könnyű megjegyezni, megtanulni. Fülbemászó dallam, hang, melódia, muzsika. A hősöknek megfelel a forma: … a kardalok komoly, egyszerű pompája helyett az érzékcsiklandó magándal, fülbemászó ének. (Péterfy Jenő) A rotyogás fülbemászó zenévé izmosodik a hevenyészett kemencék tájékán. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ja (állattan) Fülbemászók: a repülő rovarok családjába tartozó rend, amelybe kisebb, hosszú testű rovarok tartoznak; potrohuk végén fogóhoz hasonló szerv van; sötét, nedves helyen élnek, állati és növényi hulladékkal táplálkoznak (Dermatoptera). || a. (állattan) E rendbe tartozó rovar. Kétpettyes, közönséges, parti, törpe fülbemászó. A fülbemászó ártalmatlan rovar. Itt nem kell félni az ellenségtől, csak a fülbemászótól. (Mikes Kelemen)
