fúj
fúj ige -t, -jon, (régies, választékos) fú -tt
1. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) <Élőlény> tüdejéből orrán v. száján keresztül a szokottnál nagyobb mennyiségű levegőt szorít ki, gyak. fáradtsága v. indulata jeléül, és eközben lihegésre emlékeztető hangot ad. Fúj haragjában; nagyot fúj. Lihegve, fújva ért a hegytetőre. Szóláshasonlat(ok): fúj, mint egy ® gőzgép. Mint a sértett vadkan, fú veszett dühében. (Arany János) Néhány perc múlva visszajött, loholva, fújva. (Mikszáth Kálmán) Levette sapkáját, megtörölte homlokát, nagyot fújt az izgalom után. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas Fúj vmit: az így kiáramló levegőt vmire irányítja, rendsz. azért, hogy hűtse v. élessze. Fújja a forró levest; fújja a parazsat, a szikrákat. Lassan kezdett enni, s fújta az ételt a kanálban. (Tömörkény István) Rárakott a kályhára, fújta, legyezte a kötényével, de a tűz csak pislákolt, fojtó füstöt terjesztett. (Kosztolányi Dezső) Levesem hűtötted, fújtad, kavartad, | mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem! (József Attila) || b. tárgyas A tüdejéből jövő levegő segítségével szájából v. orrából, olykor vkire irányítva áraszt vmit. Vö.: ráfúj (2). Vmit fúj vkire v. vmire; rám, rád, ránk, rátok, rájuk fúj vmit; füstöt fúj; vizet fúj. A hétfejű sárkány lángot fújt mindenkire. Mindig rám fújja a füstöt. Egészen arcomba fútta a szivarfüstöt. (Jókai Mór) Jumurdzsák dühében szinte lángot fújva hátrált. (Gárdonyi Géza)
2. tárgyatlan <Gép, készülék> működése közben vmely résen át szabályos időközökben levegőt bocsát ki, és sípoló hangot ad. S a fúvó …, ha lábbal le- s felnyomintják, kidagasztja tátogó, harmonikás hasát és fúj, fúj. És szuszog. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas <Személy vmely készülékből v. készülékkel vmely anyagot> a levegővel együtt fecskendez. Vö.: ráfúj (2). Vmit fúj vmire v. vkire. Parfümöt fújt ránk. Permetezővel rögzítőoldatot fúj a rajzra. A fecskendőből kölnivizes permeteget fújt hóna alá. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyatlan Vmibe fúj: a tüdejéből kiszorított, kilökött levegőt a száján keresztül vmibe irányítja. Kürtjébe, sípjába, a trombitába fúj. A kürtkebelbe [= a kürt öblébe] fú Lehel, | S a kürt riadva énekel. (Petőfi Sándor) || a. tárgyas <Bizonyos fajta hangszert, kül. kürtfélét v. sípot> ilyen módon megszólaltatva játszik rajta. Fújja a furulyát, a klarinétot, a szájharmonikát, a tárogatót, a trombitát. Gyermek vagyok, gyermek lettem újra, Lovagolok fűzfasípot fújva. (Petőfi Sándor) Van egy semmi kis furulyám, … Azt ha fúvom, hull a makk, | a fák táncra állanak. (József Attila) || b. tárgyas <Dallamot, kül. kürtjelet> ilyen módon játszik, hallat. Gyülekezőt, riadót fúj; ® takarodót fúj. Szegény Károly, hallod? Még most is fújja flótábán a „Maros vizét.” (Tolnai Lajos) Trombitálás közben … elfelejtette a jelt, amit már, ki tudja, hány századszor fújt. (Kuncz Aladár) A tűzoltóbanda, mely május elsején az ébresztőt játszotta, Chopin gyászindulóját fújta. (Kosztolányi Dezső)
4. tárgyatlan (bizalmas) Kürt v. sziréna megszólaltatásával jelt ad vmire. Már fújtak. Reggel hétkor fúj a gyár. || a. tárgyas <Időpontot> ilyen módon jelez. Most fújják a delet. Hat órát fújtak a gyárban.
5. tárgyas <Buborékot, üveget> úgy készít, hoz létre v. úgy alakít, hogy a szalmaszál v. fúvócső végére tapadt cseppfolyós anyag belső térfogatát szájából v. megfelelő gépi szerkezetből kiáramló levegő segítségével növeli. Szappanbuborékot, üvegcseppet fúj. Itt a nagy masszából is tudnak apró üveget fúni. (Mikszáth Kálmán) Szappanhabot kevert. Buborékokat fújt egy székre állva. (Kosztolányi Dezső)
6. Orrát fújja v. orrot fúj: levegőnek tüdejéből való kilökésével tisztítja az orrát a benne felgyülemlett v. lerakódott váladéktól. Zsebkendőbe fújd az orrod!
7. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas) Fúj vkire: neheztel, haragszik rá.
8. tárgyatlan Szél fúj: egyik helyről a másikra áramlik a levegő. Déli, északi, enyhe, heves szél fúj; ® rossz szél fúj vki felől; erősen, nagyon fúj a szél; nyugat felől fúj a szél. Felülről fúj az őszi szél, Zörög a fán a falevél. (népköltés) Künn csúnya, zivataros idő berzenkedik. Fúj a szél, mint az ítélet és veri a havat az ablakhoz. (Eötvös Károly) || a. tárgyatlan (alany nélkül) Fúj, havazik. Akár ® esik, akár fúj. || b. tárgyas <Szél> mozgat, (tova)sodor vmit. Fújja a szél a zászlókat. A szél egy porszemet a szemembe fújt. A kard úgy inogott kezében, mintha … a szél fúná. (Jókai Mór) Amikorj jön a reggel S pernyét fújnak a szelek, A grófi szérün ott zokog Egy egész koldus-sereg. (Ady Endre)
9. tárgyas (bizalmas) <Dalt, nótát> hangosan, nagy hangerővel, de művészi árnyalás nélkül énekel. Vkinek a nótáját fújja: (átvitt értelemben is) vkinek a véleményét ismétli, szajkózza; egészen más nótát fúj: másként vélekedik, beszél; egy nótát fúj vkivel: egy véleményen, állásponton van vele; mindig ugyanazt (a nótát) fújja: mindig ugyanazt ismétli, hajtogatja. A gyerekek lelkesedve fújják a dalt. Tele tüdőből fújják a kedvenc nótájukat. „Azt a régit, Marci bátya!” | S felkurjant a kedvenc nóta, Ki tudná hanyadszor fúja! (Arany János) A fiúk rágyújtottak a „Hazádnak rendületlenül” dallamára, … a szájuk a fülükig szaladt …, olyan lelkesedéssel fújták. (Mikszáth Kálmán) Nagy kedvvel fújták. Háromszor is megismételték olykor a nóta második felét. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Fújja a magáét: szüntelenül a maga mondanivalóját, panaszát hangoztatja anélkül, hogy a másik fél ellenvetéseire, érveire, kérdéseire ügyelne. || b. tárgyas (bizalmas) <Szöveget, tudnivalót> minden fennakadás nélkül, folyékonyan, de egyhangúan mond. Fújja a leckét; fújja a szerepét. Szóláshasonlat(ok): (tájszó) egyet fúj, mint a ® pereces. Egy szikár … | Pyramus szerepét futta. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Mennyiszer nézte, mint mesébe illőket, azokat a fiúkat, akik … csakúgy fújták … az olvasmányt. (Gelléri Andor Endre)
Szólás(ok): ld. kása, kígyókő, kő, száj, szél, táncol. Közmondás(ok): Ne fújd, ami nem éget: ne avatkozzál olyan kellemetlen és kényes ügybe, amely közvetlenül nem érint téged.
Igekötős igék: aláfúj; átfúj; befúj; belefúj; elfúj; felfúj; félrefúj; hátrafúj; hozzáfúj; idefúj; keresztülfúj; kifúj; körülfúj; lefúj; megfúj; nekifúj; odafúj; összefúj; ráfúj; szétfúj; telefúj; továbbfúj; túlfúj; végigfúj; visszafúj.
fújás; fújó.
