fű-fa
fű-fa főnév fűt-fát (csak egyes számban, rendsz. ragos alakban)
1. (régies) Mindenféle növény. A kisded méh … Üdvözle fűt-fát, réteket, Minden határt. (Vörösmarty Mihály) Fű-fa zöldje azér hajt csak Hogy, mit sírva megsóhajtsak, Több legyen majd, ha lehull. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, gyak. gúnyos) Mindenféle dolog (válogatás nélkül). Kapkod fűhöz-fához; fűt-fát ígér; fűt-fát megmozdít, megmozgat; fűt-fát összefecseg v. összehord. Ez a fájdalom mélyebb, mint a ti … fűhöz-fához.. hasonlított fájdalmatok. (Arany János) [Az asszony] most már fűt-fát megmozdít, hogy a bírákat kegyelmességre hangolja. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, gyak. gúnyos) (Válogatás nélkül) mindenki. Fűhöz-fához fordul; fűnek-fának adós; panaszkodik fűnek-fának. Dobsának lótnia-futnia [kell] fűhöz-fához, hogy egy hónapban egyszer … valami szerephez jusson. (Petőfi Sándor) Az ember fűhöz-fához folyamodik védelemért. (Jókai Mór)
Közmondás(ok): (régies) Fűben-fában orvosság van v. fűbe-fába adta Isten az orvosságot: a legtermészetesebb orvosságokat a növények szolgáltatják.
