fröccsen
fröccsen [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] freccsen [ë-e] (hangutánzó)
<Folyadék, híg anyag> vmely erő hatására cseppekben szétszóródik, felcsapódik. A kohóból fröccsen az izzó nyersvas. Az autó kerekéről fröccsen a sár. Ruhájára fröccsent a víz. Egy csöpp lila tinta az ujjára fröccsent. (Kosztolányi Dezső) Látta az állat vergődését, ahogy hátracsavart nyakából freccsen a vér. (Hunyady Sándor)
Igekötős igék: belefröccsen; felfröccsen; kifröccsen; lefröccsen; odafröccsen; szétfröccsen; visszafröccsen.
fröccsenés; fröccsenő.
