frissesség
frissesség [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (régies írva: friseség is)
Vkinek, vminek a friss (1, 3, 4) melléknévvel kifejezett tulajdonsága, állapota, friss volta. A leány, az öreg frissessége; a járás, a lépések, a mozdulatok frissessége; a levegő, a víz frissessége. Fű frissesége e veszett: | te vagy ma friss a fű helyett. (Babits Mihály) || a. Vminek új volta, újszerűsége. Az események frissessége; a benyomások frissessége. A lap értesüléseinek frissességével hamarosan népszerűvé vált. [Az 1800 körüli népieskedő verselő csoport] nem hozá be irodalmunkba a népi eszmejárást, nem költészetének naiv friseségét. (Arany János)
