fráter
fráter [ë v. e] főnév -t, -ek, [ë] v. -ok, -e v. -je [e, e], ritk. -ja
1. (rendsz. vmely becsmérlő jelzővel együtt) (rosszalló) Férfi személy. Goromba, haszontalan, hitvány, komisz, piszok fráter. Ennek az embernek gyémánt volt a feje, de szíve békasó … És nekem az ilyen fráter nem kell. (Petőfi Sándor) Roppant fecsegő fráter volt. (Mikszáth Kálmán) || a. (régies, irodalmi nyelvben) <Lekicsinylő megszólításként:> barátom, barátocskám. Kit én pajtásnak, amicének, fráternek nem szólíthatok, az nekem nem barátom. (Petőfi Sándor) „Fráter”, ez a megszólítások legolcsóbbika; valamivel selejtesebb még, mint az „amice”. (Jókai Mór)
2. (vallásügy) Áldozópappá fel nem szentelt szerzetes <keresztnévvel együtt megszólításként is>. János fráter; a páterek és a fráterek. A sokfelé vándorló barát között különösen megszeretett György egy pálos szerzetbeli frátert. (Jókai Mór) Két fráter hordja föl a bort. (Ady Endre)
