frank [2]
frank [2] főnév -ot, -ja
1. Francia, belga és svájci pénznem. Frankban fizet, számol. || a. E pénznem egysége, ill. az evvel kifejezett érték. Száz frankot költött. Mauricet elküldik egy brazíliai bányába, igazgatónak, huszonnyolcezer frank évi fizetéssel. (Ambrus Zoltán) || b. Ilyen értékű pénzdarab, ill. bankjegy. Emlékül egy francia frankot őriz. Tekintettel arra, hogy csak pár frank volt zsebemben, kicsi udvari szobát kértem. (Kuncz Aladár)
Szóösszetétel(ek): frankérték; frankhamisítás.
frankos.
