franc [2]
franc [2] főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. (népies, régies, durva) Vérbaj, szifilisz.
2. (durva) <Indulatos beszédben, szitkozódásban, elhomályosult jelentéssel:> –21 <Bosszús felkiáltásban, kívánságban, felszólításban.> Hogy a franc egye meg! Menj a francba. –22 <Tagadás, elhárítás, visszautasítás indulatos kifejezésében.> [Megyek a moziba] – Mész a francba. [Tetszett?] – A francot (tetszett). –23 <Ragozatlan kérdő névmással v. kérdő határozószóval, a kérdés indulatos voltának jelölésére v. nyomósítására.> Mi a franc ez? Hol a francban jár? Mi a francot akar itt?
