föveny
föveny [e] főnév -t, -e [e], (kissé régies) fövény -t, -e [e] v. fövenye [e-e] (csak egyes számban)
1. Álló- v. folyóvíz fenekén és sík partján található, apró, kemény szemcsékből álló homokos, laza, üledékes talaj. Bársonyos, lágy, puha föveny. Szóláshasonlat(ok): annyi, mint a ® tenger fövenye. Az ősök elenyészett nyomdokára Az esti szellő új fövényt takar. (Eötvös József) A patak partján … ott a nyomuk a puha fövényben. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka, költői) Homokkal behintett küzdőtér porondja. Győztem! lerázták combaim a fövényt, Izzadt fürteimen szent olajág lebeg. (Berzsenyi Dániel) Még egy verseny, s a fövényen Diadalmas az idegen. (Vörösmarty Mihály)
2. Álló- v. folyóvíz fenekén és partján található, durvább szemcséjű homokból s kavicsból álló keverékanyag; sóder. Széles országúton andalog [= ballag] a jobbágy … Kavicsos fövénnyel rakta meg szekerét. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. fövenyágy; fövenybánya; fövenygödör; fövenyhalom; fövenyóra; fövenypuszta; fövenyszőnyeg; fövenytalaj; fövenyzsák; 2. veseföveny.
fövényes.
