főúr
főúr főnév
1. (gyak. többes számban) (történettudomány) Nagybirtokos főnemes v. nemes. Főpapok és főurak; a főurak torzsalkodása, vetélkedése, lázadása, összeesküvése a király ellen. Egy gazdag főúr kéret tégedet nőül. (Jókai Mór) Petőfi Sándor … nem bírta kinyomatni az összegyűjtött verseit … A főurak, akiké volt az ország, nem törődtek az ilyesmivel. (Mikszáth Kálmán)
2. (népies, bizalmas) Főtisztelendő úr, plébános. Mise után a sekrestyés … hozzám alázatoskodott: – Tisztelteti a főúr, ebédre várja a tésuramat [= tekintetes uramat]. (Gárdonyi Géza) Sapkáját mélyen levette …, mintha maga a főúr jött volna teljes ornátusban. (Krúdy Gyula)
3. (bizalmas) <Vendéglőben, kávéházban, főleg megszólításként:> főpincér. Főúr, fizetek! Küldje a főurat!
