főtétel
főtétel főnév
1. (közigazgatás, pénzügy) Az a bevételi v. kiadási tétel v. címlet, amely alá több altétel v. alcímlet tartozik. Ezt az összeget a beruházási főtételek közt kell elszámolni.
2. (filozófia) A szillogizmusban az az általános tétel, amelynek az alanyaként szereplő fogalom az altételben állítmányként áll.
3. (filozófia, tudományos) Az az alapvető megállapítás v. igazság, amelyből kiindulva újabb eredményre jut(hat)unk; alapelv. Thales főtétele az volt, hogy a világon minden vízből lett.
4. (iskolai) Az a kérdés, tétel (2), amelyre vkinek a vizsgán kimerítően kell felelnie. A főtételt könnyűnek találta, de a melléktételekben elakadt.
főtételi; főtételű.
