főtanácsos
főtanácsos főnév
1. <1950 előtt állami, főleg pénzügyi, gazdasági szerveknél> rendsz. vezető munkakörbe, a tanácsosnál egy fokozattal magasabb rangba sorolt tisztviselő v. ritk. ilyen rang. Pénzügyi, számvevőségi főtanácsos. A főtanácsos zordan viszonozta köszöntését. (Babits Mihály) || a. <A postánál és a vasútnál> az első szakcsoportba tartozó, a tanácsosnál magasabb rangú tisztviselő v. ritk. ilyen rang. Műszaki főtanácsos.
2. (1945 előtt) <Kitüntető címként.> Egészségügyi, gazdasági főtanácsos; ® tanügyi főtanácsos.
Szóösszetétel(ek): kormányfőtanácsos.
főtanácsosi; főtanácsosság.
