fösvény
fösvény melléknév és főnév (rosszalló)
I. melléknév -en [e] v. -ül, -ebb [e]
1. Olyan <személy>, aki szenvedélyesen ragaszkodik anyagi javaihoz (főleg a pénzhez), amelyeket rendsz. céltalanul halmoz, és belőlük nem szívesen juttat se magának, se másoknak, még annyit sem, amennyit az emberiesség, a közösségi érzés, a méltányosság v. a bevett szokás megkíván; fukar. Világéletében fösvény ember volt. Kínálgatja őket a jó háziasszony … Nem bánik könnyen a ház becsületével, nem is foghatják rá, hogy fösvény vagy lusta. (Petőfi Sándor) Csúnya fösvény ember vagyok és amellett irigy természetű. (Mikszáth Kálmán) [Apám] piszkosan fösvény a nőkkel szemben. (Ambrus Zoltán) || a. (ritka) Fukar (1b). Egy nádas közepén … nem fösvények az emberek szavakkal, ha csak ketten vannak. (Mikszáth Kálmán)
2. Ilyen személyre jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Fösvény jellem; fösvényen mér vmit; mindig fösvényül ad.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Fösvény személy, főként férfi. Közismert fösvény. A fösvény semmire sem áldoz. A fösvénynek soha sincs elég. Mikor a világnak lármáját sokallom, Kevélynek, fösvénynek csörtetését hallom. (Csokonai Vitéz Mihály)
Közmondás(ok): fösvény többet költ: aki fukarkodik, gyakran ráfizet. fösvénykedik; fösvénység.
