forint
forint főnév -ot, -ja
1. A Magyar Népköztársaság pénzneme. Az értékálló forint. 1946-ban vezették be a forintot. || a. E pénznem bevezetésének időpontja. A forint óta; a forintig.
2. E pénznem egysége, ill. az ezzel kifejezett érték. Két forint; tíz forintba kerül. Egy forintban száz fillér van. Hány forintért vetted? Húsz forintot ér. Havi 1400 forint a fizetése. Nyolcvan forintért varr egy ruhát. Ahhoz maga adja a cérnát, … a vasaláshoz a villanyáramot. (Nagy Lajos) || a. Ilyen értékű váltópénz, érme. Elgurult két forint.
3. jelzői használat(ban) Olyan értékű, amennyit bizonyos számú forint kitesz. Százezer forint adomány gyűlt össze.
4. (régies) Magyarországon 1900-ig haszn. pénznem; ennek egysége, ill. az ezzel kifejezett érték. Egy ® kurta forint. Kincsem, violám, rubintom! | Itt az utolsó forintom. (Csokonai Vitéz Mihály) Haláláig hiányzott neki | Dárius kincse: azaz száz forintja. (Ady Endre) Nekünk csak egy forintunk van, tekintetes úr. Nem adott többet a cigányasszony a selyemkendőmért. (Móra Ferenc)
5. Más országokban régebben vagy ma is haszn. különböző értékű pénznem; ennek egysége, ill. az ezzel kifejezett érték. Holland, osztrák forint.
Szóösszetétel(ek): 1. forintár; forinthiány; forintkölcsön; forintköltség; forintmérleg; forintösszeg; forintromlás; 2. bankóforint; váltóforint.
forintnyi; forintos.
