forgolódik
forgolódik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. Vki lefekvés után, fekvőhelyén sokat forog egyik oldaláról a másikra; hánykolódik. Álmatlanul forgolódik. Csak forgolódtam dühösen az ágyon, | nem jött az álom. (Kosztolányi Dezső) Forgolódik, lehántja magáról a takarót, sóhajt, sziszeg. (Nagy Lajos)
2. (ritka) Sürög-forog. [A konyhában] tizenegy gyolcssüveges, fehér kötényes szakács, és húsz fehér szakácsinas forgolódott. (Gárdonyi Géza)
3. (átvitt értelemben) Vhol, bizonyos körökben gyakran megfordul, ismeretségbe, kapcsolatba kerül az emberek bizonyos csoportjával. Vkik között forgolódik. Sokat forgolódott a munkások között. Én, aki a nép között forgolódtam … ismerem a népéletet. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Vmely közösségben, társaságban bizonyos módon viselkedik. Jól forgolódott a gyerek.
4. (átvitt értelemben) Vki körül forgolódik: vki iránt különös előzékenységet tanúsít, sürög-forog körülötte azzal a szándékkal, hogy jóindulatát, rokonszenvét v. szerelmét megnyerje. Naphosszat a szomszéd lánya körül forgolódott. Különösen három nemes úr forgolódott leginkább a fejedelem körül. (Jókai Mór) A kis grófné körül forgolódjék, Katánghy … (Mikszáth Kálmán) Szép fiatal felesége van, vagyis volt, s akörül forgolódott a Jóska, a gazda. (Nagy Lajos)
5. (átvitt értelemben, ritka) Forgolódik vmi körül, vmiben: vmi körül v. vmely ügyben buzgólkodik; gonddal, figyelemmel foglalkozik vmivel. Kívánatos, hogy a nyelv széptani oldala körül is minél többet s többen forgolódjunk. (Arany János)
forgolódó; forgolódott.
