forgatag
forgatag főnév -ot, -a
1. (régies) Forgó (II, 1–1a), örvény. A szirtes part alatt örvény van, forgatag. (Tömörkény István)
2. (ritka) Erős forgószél, légörvény. Táncra perdültek, mintha valami forgatag kapná el őket. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) Emberek v. járművek mozgó, kavargó nagy tömege. Az utca, a (világ)város forgataga: az utcán, a világvárosban észlelhető nyüzsgő, kavargó forgalom. A járókelők forgatagában elszakadt szüleitől. || a. (átvitt értelemben, választékos) Az élet forgataga: az életnek váratlan fordulatokkal, eseményekkel telt menete.
forgatagos.
