fontoskodik
fontoskodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
Nagyobb jelentőségűnek tünteti fel a dolgot, mint amilyen az a valóságban, rendsz. azért, hogy ezáltal ő is fontosabb személynek lássék; nagyképűsködik. Hibája, hogy igen szeret fontoskodni. Ne fontoskodjunk … hosszú bevezetésekkel … (Mikszáth Kálmán) Hipp-hopp, üres marad a székük, ahol elébb még feszengtek, fontoskodtak. (Krúdy Gyula) Szemöldökét morcolva, igen fontoskodva olvasott. (Kosztolányi Dezső)
fontoskodás; fontoskodó.
