fölös
fölös melléknév -en, -ebb [e, e], (régies, irodalmi nyelvben) feles [ë-ë]
1. Olyan, aminek föle van. Egy csésze fölös kávé; fölös tej.
2. A szükségesnél több, nagyobb mennyiségű, a szükségletet meghaladó. Fölös készletek; fölös mennyiségű gabona. Meghízik és fölös kilóit | Marienbadban adja le nyaranként. (Kosztolányi Dezső) || a. (nyelvtudomány) Fölös tagadás: olyan t., amely a mondat értelmét alig v. egyáltalán nem változtatja meg (pl. „rég nem láttam”; „sohase látta senki se”). || b. (kissé régies) Fölösen; fölös számban v. számmal: épp elég, untig elég; éppen elegen, untig elegen. Mindenikünk azt gondolta, hogy [Bercsényinek] kész pénze felesen vagyon. (Mikes Kelemen) A sátorok előtt a komédiások … instálják befelé az embereket. Van olyan fölös számmal, aki hajt a szóra. (Tömörkény István)
