fogás
fogás főnév -t, -ok, -a
1. Általában a fog igével kifejezett cselekvés, mozdulat; az a cselekvés, hogy vkit, vmit (meg)fognak. A ceruza, a toll fogása; a szerszám fogása; a kard, a puska fogása; a gyermeknek főzelékre (való) fogása; az állatnak igába (való) fogása. || a. Az a tény, mód, (a)hogy vmi, vki (meg)fog vmit, vkit. ® Alsó fogás; ® felső fogás; markának, ujjainak fogása. Erős, kemény fogása van a kezének. Nem szabadulhatott a róka a kutya fogainak erős fogásából. Az első néhány fogásnál sebesen mélyedt az éles ráspoly az ezüst karikába. (Jókai Mór) Puszta kézzel is ki lehet húzni a pezsgődugót, ha az ember a megfelelő fogást alkalmazza. (Krúdy Gyula) || (sport) <Birkózásban> az ellenfél megragadására, ill. legyűrésére alkalmazott tervszerű mozdulat, szorítás, karolás. ® Alsó fogás; ® felső fogás. Sok újszerű fogást alkalmazott. Nem tudott védekezni az ellenfelének fogásai ellen. Egyik ember karra erős, a másik fogásra. (Vas Gereben) Hát a tornába mily fogást tanultál? (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. Vmely eszköznek az a megformáltságából adódó sajátsága, melynél fogva vhogyan meg lehet fogni, rendeltetésének megfelelően használni lehet. A kardnak, puskának jó fogása van. Az új kasza nyelének rossz a fogása. Jó fogás esik v. van rajta. || a. <Tárgyon, eszközön, ritk. személyen> az a rész v. hely(zet), mód, ahol v. ahogyan jól meg lehet fogni. Fogást keres a bútoron, a zsákon. Jó fogás adódott v. esett rajta. Én velem beszélj, vén gonosztevő …! kiálta … görcsös botját kétszer-háromszor markolva, míg jó fogást talált rajta. (Jókai Mór) || b. (zene) Az ujjaknak az a mozdulata, amelynek alkalmazásával <némely, kül. húros hangszeren> a hango(ka)t képzik. Gyenge, hamis fogás. A juhászbojtár … gyermekkorában megmutogatta neki a fogásokat az eredeti hangszeren. (Mikszáth Kálmán) || c. (ritka, régies) Markolat, fogantyú. Levevé a kardot, mely vala balról | …, megvillant hegye s éle, fogása fehérlett. (Vörösmarty Mihály)
3. Vmely anyag megfogása, tapintása által az ujjakban keletkezett érzet; vmely anyagnak a tapintással megállapítható minősége, jellege. Ennek a szövetnek puha a fogása. A vasnak hideg fogása van.
4. A fog (I. 9) igével kifejezett cselekvés; ember v. állat, főleg hal elfogása, foglyul, zsákmányul ejtése. Ma nem sikerült a fogás. A detektív, aki úgy érezte, hogy a karrierjének igen jót fog tenni ez a fogás, szinte megenyhült a haramiával szemben. (Hunyady Sándor) || a. (átvitt értelemben) Vmely hasznos, kívánt dolognak rendsz. ügyességgel, fortéllyal v. erőszakkal való megszerzése; vkinek a maga számára, céljainak, érdekeinek való megnyerése. Dicső fogás volna … a hatalmas Tanussy család egyetlen fiúörökösét az osztrák ármádia tagjává tenni. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben is) Ezeknek eredménye, a zsákmány, a megszerzett dolog, tárgy, az elfogott személy(ek). Jó fogást csinált (vkivel, vmivel): (átvitt értelemben is) sikerült olyan személyt megnyernie v. olyan dolgot megszereznie, aki v. amely nagyon előnyös, hasznos (lehet) számára. A halászok tegnapi fogása gazdag volt. Tíz mázsa hal volt egy fogásban. Velem jó fogást csinált a takarékpénztár. (Tolnai Lajos)
5. (átvitt értelemben) Az étrendnek (1), az étkezésnek egy szakaszát, egységét alkotó étel, tartozékaival (köret, saláta stb.) együtt. Első, második fogás; öt fogásból álló lakoma. Ebédre két fogás. Vacsorára egy fogás volt. Mi lesz a második fogás? A harmadik fogást már nem bírta megenni. A harmadik fogás után felkelt György barát, és köszöntőt mondott az új jegyespárra. (Gárdonyi Géza) Odatartotta a tányérját a harmadik fogásnak. Ez lencse volt orjával. (Móricz Zsigmond)
6. (átvitt értelemben) Vmely cselekvésben, munkában, eljárásban alkalmazott, a célhoz, megoldáshoz segítő mód(ozat), ötlet, fortély; vminek csínja-bínja. Merész, ügyes fogás; színpadi fogás; a színi hatást elősegítő, fokozó írói v. rendezői ötlet; ® szónoki fogás; a munka különféle fogásai. Ismerni kell a mesterség fogásait. A középkori festő … átadta … tanítványának a mesterség minden gyakorlati fogásait. (Arany János) Hamis eszményítésben látnók Sophocles művészetét, ha azt hinnők, hogy a színpadi fogásokat, sőt a hatásvadászatot … nem ismerte. (Péterfy Jenő) Egy órai sakkban … benne van egy igazi csatának minden fogása. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Vkinek a megtévesztésére, becsapására alkalmazott ravasz ötlet, eljárás; csel, fortély, ravaszság; trükk. Álnok, hamis, hazug, közönséges, ravasz fogás; hivatalnoki, politikai, taktikai, ügyvédi fogás; rég ismert fogás. Micsoda ócska fogás! Bedőlt ennek a fogásnak. Azt a fogást alkalmazta, azzal a fogással élt, hogy … Nem győzé eléggé magasztalni fiatal kollégáját, ki az ördögöt magát fehérre tudná mosni prókátori fogásaival. (Eötvös József) Ismerem e fogást: kereskedőt nem is kárhoztatok érte, hogy túldicséri, amit árul. (Arany János) Az oktalan bámul és azt hiszi: E szép szavakkal szellemet idézünk; Pedig fogás csak az egész. (Madách Imre)
7. (átvitt értelemben, tájszó) Az az értelmi képesség, ahogyan vkinek az esze, a feje fog (III. 3); felfogás. Jó fogása van a gyereknek.
8. (átvitt értelemben, népies, régies) Vmely munkának egy szakasza. Egy fogásra: egyszerre, egy alkalomra v. alkalommal, egyszeri teljesítményként. Itt küldöm a Zrínyi harmadik énekét a Szemlébe. Úgy hiszem, egy fogásra elég lesz. (Arany János)
9. (átvitt értelemben, népies, mezőgazdaság) Akkora földterület, földdarab, szakasz, amennyi egyszeri nekifogással megdolgozható. A kukoricát kapálják, most az első fogásban dolgoznak.
10. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, népies, mezőgazdaság) Ekkora, ilyen <földterület, földdarab>. Egy fogás föld. Két fogás földet vállalt munkára.
11. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, népies) Marok(nyi), csomó; koszorú, füzér. Egy fogás kender; egy fogás hagyma.
Szóösszetétel(ek): 1. fogásmélység; fogásvétel; 2. alsófogás; balfogás; cselfogás; fegyverfogás; felsőfogás; halfogás; kézfogás; kortesfogás; mesterfogás; parasztfogás; pártfogás.
fogási; fogásos; fogású.
