fogadalom
fogadalom főnév ..lmat, ..lma
1. Ünnepélyes, komoly kijelentéssel, nyilatkozattal megpecsételt ígéret, fogadás. Fogadalma tiltja, hogy odamenjen. Fogadalmat tett, hogy többé nem iszik. Megszegte fogadalmát.
2. (jogtudomány, közigazgatás) <Perrendtartásban, hivatalba lépéskor> az esküt helyettesítő nyilatkozat azok részéről, akiknek meggyőződése ellentétben áll az eskü vallási vonatkozásaival. A tanú fogadalmat tett. || a. (1945 előtt) A nem kinevezett v. nem véglegesített alkalmazottak ünnepélyes nyilatkozata az állami és hivatali előírások megtartására, az államhatalomhoz való hűségre. A helyettes tanár fogadalmat, a rendes tanár esküt tett.
3. (vallásügy) Vmely kegyes cselekedet végzésére Istennek tett ígéret. || a. (vallásügy) Elkötelezettséggel járó s bizonyos egyházjogi következményekkel egybekapcsolt ünnepélyes ígéret. Szerzetesi, szegénységi, szüzességi fogadalom. Primerose, bár még nem tett fogadalmat, kosarat ad …, mert az Úr menyasszonyának tekinti magát. (Ambrus Zoltán)
Szóösszetétel(ek): fogadalomtétel; fogadalomtevő.
fogadalmi.
