finisel
finisel [ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë]
1. (sport, bizalmas, elavulóban) Hajráz (2). Remekül finisel. Az utolsó körben finiselni kezdett.
2. (átvitt értelemben, bizalmas, elavulóban) <Vmely munkában, feladatban, küzdelemben> a finist (1a) gyorsított iramban, fokozott erőfeszítéssel teljesíti, végzi. Jönnek a vizsgák, jó lesz finiselni. Nem az utolsó héten kell finiselni.
3. (bizalmas, elavulóban) Nagy lendülettel fut, tart vhová.
finiselés; finiselő.
