feszültség
feszültség [feszültség v. feszülcség] főnév -et, -e [ë, e]
1. Húzásra alkalmas, képes anyag feszült állapota. Az izom, a kötél, a rostok feszültsége.
2. (átvitt értelemben) Felcsigázott lelkiállapot, ideges várakozás, izgalom. Állandó lelki feszültségben él. Bánk feszültsége mindinkább fokoztatik. (Arany János) A legnagyobb feszültség közepette parancsolóan csendült a csengő. (Krúdy Gyula) || a. Feszült viszony; kiélezett ellenséges helyzet. Drámai, politikai feszültség; a feszültség enyhül, növekszik; csillapítja a feszültséget.
3. (fizika) <Nagyfokú kiterjedésre képes> légnemű test feszítő nyomása. A gáz, a gőz feszültsége.
4. (villamosság) <Elektromos áramban> az a munkaképesség, amely az elektromos energiát egy pontból vmely másik pontba juttatja. Alacsony, magas feszültség; csökkenti a feszültséget; vmilyen feszültségre rákapcsolja a készüléket. Az elektromos feszültség mértékegysége a volt.
Szóösszetétel(ek): 1. feszültségábra; feszültségállapot; feszültségcsökkenés; feszültségegység; feszültségelosztás; feszültségemelkedés; feszültségerősítő; feszültségesés; feszültségfázis; feszültséggörbe; feszültségingadozás; feszültségkiegyenlítő; feszültségkülönbség; feszültséglökés; feszültségmegszüntetés; feszültségmutató; feszültségnövekedés; feszültségszabályozó; feszültségtöbblet; feszültségváltozás; feszültségveszteség; 2. anódfeszültség; csúcsfeszültség; idegfeszültség; magasfeszültség; nagyfeszültség; rácsfeszültség.
feszültségi.
