fertő
fertő [e v. ë] főnév -t, -je [e]
1. (régies) Süppedékes, mocsaras hely, ingovány. Nem a terhes szekér | Alföld fertőiben … Te jösz lassan, te vén idő. (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben, választékos) Romlott, züllött, erkölcsi állapot; erkölcsi süllyedés, züllöttség. Erkölcsi fertő; a kocsma fertője; a bűn fertőjébe süllyed, merül. Nemzetem … hanyatlik, S a puhaság fertőjében megemészti hatalmát. (Vörösmarty Mihály) Kiszabadítottalak abból a fertőből, amibe el voltál merülve. (Jókai Mór)
fertős.
