ferdül
ferdül [e] tárgyatlan ige -t, -jön
Fokozatosan, lassan ferdévé válik, ill. kezd válni. A fal szemmel láthatóan ferdül. Még erősebben ferdül ez a kis fa. || a. Ferdén áll, ferde helyzetben van. A tengely jobbra ferdül. || b. Vmire v. vmilyenre ferdül: <arc, száj> ferdévé válva, ferdén elhúzódva vmilyen (érzelmi v. fizikai) állapotot tükröz, ill. vmely állapotba jut. Sírásra ferdül a szája. Klopinszky arca roppant savanyúra ferdült erre a szóra. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: elferdül.
ferdülés; ferdülő; ferdült.
