féltő
féltő melléknév -n, -bb
1. Olyan <személy>, aki vkit, vmit félt (1–3). A gyermekét féltő anya; a feleségét féltő férj; a pénzét féltő kereskedő. || a. (választékos) Ilyen személytől származó, rá jellemző, féltésből, aggódásból eredő <megnyilatkozás>. Féltő gonddal ügyel, vigyáz vkire, vmire; féltő szóval figyelmeztet vkit. || b. (ritka, választékos) Féltőn: féltő gonddal, teljes odaadással. Most már még egy tilalommal többet ismer kegyelmed, suttogá a férfi. – Azt fogom a legféltőbben őrizni, súgá vissza a nő. (Jókai Mór)
2. (ritka, költői) Féltékeny. Hah! féltő Oberon! … (Arany János–Shakespeare-fordítás)
3. (régies, irodalmi nyelvben) Olyan <személy, dolog>, akit, amelyet vki (nagyon) félt, különös becsben tart; féltett. Hah! legnemesb kincsem, féltő drágaságom … (Arany János) Vegye mindenki hátára, amije féltő. (Jókai Mór)
féltős.
