felszabadítás
felszabadítás főnév -t, (-ok), -a fölszabadítás
Általában a felszabadít igével kifejezett cselekvés, eljárás, az a cselekvés, hogy vkit, vmit felszabadítanak.
1. Vmely nép, nemzet, csoport, ország, terület, helység szabaddá tétele fegyveres harccal, háborúval. Fegyveres, nemzeti felszabadítás; az ország, a vidék felszabadítása. Összeesküvést szőttek az elnyomott ukránok felszabadítása érdekében. (Gelléri Andor Endre) || a. A társadalmi elnyomástól, kizsákmányolástól való mentesítés, szabaddá tétel. A jobbágyság, a munkásság, a gyarmati népek, a rabszolgák felszabadítása. A nép felszabadításáért küzdöttek. Nálunk nem nadrágtalanok, hanem … gatyások voltak a felszabadításra váró népek. (Móricz Zsigmond) || b. Vmely vár(os), csoport felmentése, szabaddá tétele a körülzárás, ostrom alól. A bekerített ezred, a vár felszabadítása.
2. Vmely kötöttségtől, korlátozástól, tilalom alól való szabaddá, mentessé tétel. Lelki, szellemi felszabadítás; vkinek vmely kötelezettség, teher alól való felszabadítása.
3. Inasnak, tanoncnak legénnyé, segéddé avatása. Felszabadítása után a mester továbbra is magánál tartotta.
4. Vminek zárolás, tilalom, igénybevétel, korlátozás alól való mentesítése, feloldása, használhatóvá, hozzáférhetővé tétele. A tilos út, a vadászterület felszabadítása; a bútorok felszabadítása a lefoglalás alól.
5. (fizika, vegyi ipar) Lekötött fizikai v. kémiai erő szabaddá, felhasználhatóvá tétele. Az atomenergia, a hő felszabadítása.
Szóösszetétel(ek): jobbágyfelszabadítás.
felszabadítási.
