felold
felold [l-o] tárgyas ige fölold
1. <Személy szilárd anyagot> teljes mennyiségében old (2b). A vegyész kénsavban oldja fel a cinket. Vízben feloldja a pasztillát.
2. <Vmely folyadék, oldószer belehelyezett szilárd anyagot> egyenletesen szétoszlat, old. A víz feloldja a cukrot. A kénsav feloldja a cinket.
3. (irodalmi nyelvben) Kötelékeitől megszabadít vkit, vmit. Most ő szabad, feloldám karjait, Hogy ön szivébe verjen tőrt. (Vörösmarty Mihály) || a. (irodalmi nyelvben) <Köteléket, kötést, csomót> kibogoz, kibont. || b. (átvitt értelemben) Sem idők zavarja, Sem gonosz vádak soha fel nem oldják A magyar szívnek kötelit. (Berzsenyi Dániel)
4. (műszaki nyelv) Felold vmit: <gépen, készüléken> vmely alkatrész mozgását szabaddá teszi. Feloldja a csapot, féket, zárat.
5. (átvitt értelemben, hivatalos) <Hivatalos hatósági intézkedést> hatálytalanít. Feloldják a tilalmat, a (vasúti) korlátozásokat, a vesztegzárat. Feloldották a zárlatot. Érsek az egyháznak feloldja nagy átkát. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, hivatalos) Vmely hatósági intézkedés hatálytalanításával vmely megkötöttség alól felszabadít vmit. Bútorait feloldották a zárlat alól. A pénzügyi hatóság feloldotta a zárolt számlát.
6. (mennyiségtan) Feloldja a zárójelet: <a mennyiségtan erre vonatkozó szabályai szerint> eltávolítja a z-et.
7. (átvitt értelemben) Rövidítést felold: vmely szó rövidített alakját teljesen kiírja.
8. (zene) <Feszültséget, disszonanciát, disszonáns akkordot> konszonanciával vált fel. Szabályosan, szabálytalanul old fel egy akkordot. Az újabb zene sokszor nem oldja fel a disszonanciát. || a. (zene) <Módosított hangot> eredeti hangmagasságra állít vissza, ill. helyébe a módosítás nélküli megfelelő hangot állítja. A b-t feloldja h-ra; a fiszt feloldja f-re.
9. (átvitt értelemben) Vmely kötelezettség teljesítése v. vmely kötelem alól felment, felszabadít vkit. Feloldja esküjétől v. esküje alól; feloldja adott szava alól; feloldja a becsületszó alól. Elválnék tőled, … De ott van … a már meglevő rend: Az a tekintély, egyházunk szava: S együtt kell tűrnünk, mig a sir felold. (Madách Imre) Szavam és esküm alól nem oldhat föl többé soha senki. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka, vallásügy) Felold vkit: megadja neki bűnei bocsánatát; feloldozza. Feloldja a bűnöst, feloldja a bűne alól. Hanem oldj fel, szabj rám néhány miatyánkot. (Arany János) Azt elhiszem, hogy a gyónás titkát éppen úgy meg fogja ön őrizni, akár egy pap; de hát feloldani tud-e ön aztán? (Jókai Mór)
10. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Vmi feloldja a nyelvét: megoldja a ny-ét. Mikor a sok jó étel és ital feloldotta a nyelveket, aztán nem is igen tartotta senki titokban az élményeit. (Jókai Mór) Csak a bor képes föloldani a nyelvét … (Mikszáth Kálmán)
feloldat; feloldható; feloldó; feloldott.
