felnyal
felnyal tárgyas ige fölnyal
1. <Állat> a földről nyalva fölvesz, fölszí és elfogyaszt vmit. (régies, durva) (Hogy) a kutyák nyalják fel a vérét!: dögöljön meg. A kutya felnyalja az ételt a földről. A barom felnyalja a sót. || a. <Ember folyadékot> ilyen módon vhonnan eltávolít. Felnyalja az elcseppent tintát, az abroszra kiömlött bort. Nyelvem kiöltém, mintha azt akarnám | felnyalni, amit ott fenn ellocsoltak. (Katona József)
2. (népies) <Állat kicsinyét, pl. koca a malacait, ló a csikaját, tehén a borját> ellés v. fiadzás után azonnal nyelvével megtisztogatja, melegíti, vérkeringését fokozza.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Sebtiben, felületesen felmos vmit. Felnyalta a konyhát.
4. (argóban) <Pénzt> felvesz, átvesz. Felnyalta egész havi járandóságát. Felnyalta a dohányt.
felnyalás; felnyalható; felnyalat; felnyaló; felnyalt.
