felkelt [1]
felkelt [1] tárgyas ige fölkelt, felkölt, fölkölt
1. Álmából felébreszt vkit. Reggel korán felkeltette a vendéget. A legénységet fölköltötték, talpra állították. (Móricz Zsigmond) Olyasvalamire számított, hogy valami remek hírrel kelti fel álmából a csengetés. (Hunyady Sándor) || a. (költői) Feltámaszt vkit. Úgy fekszik [a halott] … | mint önmagának dermedt-néma szobra. | Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) <Vmely lelki tartalmat, tevékenységet, magatartást> létrehoz, előidéz, felébreszt. Felkeltette érdeklődését; felkelti benne a gyanút, az irigységet, a kíváncsiságot; felkelti vkiben az alvó ® oroszlánt. Felkelti a gyermek kedvét az olvasásra. Ez az üvegkalitka a maga csöndes zártságában, a kivilágított ablakaival fölkeltette érdeklődésünket. (Kosztolányi Dezső) Felköltöm alvó | lelkiismereted. (Szabó Lőrinc)
felkeltet; felkeltett; felkelthető.
