felibe [1]
felibe [1] [e-e] határozószó (népies)
1. Ketté, két részre. A tortát felibe vágta.
2. Úgy, hogy a termésnek, a készítményeknek, ill. a megmunkált anyagnak a fele őt (a tulajdonost, ill. a munkavállalót) illeti; felesbe, felében. Felibe vállal vmely munkát; felibe felvágja a fát, műveli a földet. Kiadta a földjét felibe. Felfonatta a fűzfavesszőjét felibe.
