felhorkan
felhorkan tárgyatlan ige fölhorkan
1. <Haragjában v. más indulattól> hirtelen horkanó hangot hallat. Megijedve felhorkan a ló. Felhorkant, mint egy megvérezett bika. (Mikszáth Kálmán) || a. Álmából felhorkan: álmából horkanva felriad. Egy dárdás vén paraszt szunyókál a kapukövön. A robogásra fölhorkan álmából. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben) Feldühödik, felháborodik. Nagyon felhorkant, amikor meghallotta, hogy megint támadták.
felhorkanás; felhorkanó.
