felhördül
felhördül tárgyatlan ige -t, -jön fölhördül (hangutánzó)
1. <Fájdalmában, dühében, csalódottságában> tompa, mély, hörgésszerű hangot adva hirtelen felháborodik. Vérig sértve felhördül. || a. (átvitt értelemben) Hirtelen, kirobbanásszerűen kifejezi felháborodását. Az ország közvéleménye felhördült a hírre. A tügyi parasztok komor világa volt az, ami ellen … felhördültem. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Egyszeri, erős, hörgésszerű hangot ad, hallat. Álmában, felesége mellett érte őt a vég. Csak felhördült, s azután a könnyű álomból visszasüppedt a vég nélküli álomba. (Kuncz Aladár) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) <Hang> így feltör vkiből. Melléből az elszörnyedés hangja hördült fel. (Jókai Mór)
felhördülés; felhördülő; felhördült.
