felhord
felhord ige fölhord
1. tárgyas Lent levő helyről feljebb levő helyre hord (I) vmit. Felhordja a padlásra a kukoricát. Vizet hord fel a patakról. A szenet felhordja a pincéből. Tengelyen hordták fel a várba a faragott köveket. A … bőröndöket felhordák a hajóra. (Jókai Mór)
2. tárgyas <Ételt, italt, edényt> a konyhából az asztalra hord (1). A pincérek felhordják az ételeket. A patríciusok rabszolgáknak öltöztek, a rabszolgákat lefektették asztalaikhoz, és ők maguk hordták föl nekik a mézes bort meg a sült kappant. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyas (ritka) <Mozgó víz> magával ragadva, nagy tömegben vhová hord (3), sodor, és ott lerakva felhalmoz vmit. A folyó sok kavicsot hord fel a torkolathoz, a kanyarulatban.
4. tárgyas (átvitt értelemben, népies, enyhén rosszalló)<Sok érvet, adatot> bizonyítékul felhoz (4), felsorol, rendsz. szükségtelenül felhánytorgat. Felhordott az a kelekótya hetet-havat. Minden bűnét felhordta neki. Elszörnyedt most, hallván e szándékot, S felhordott az ellen minden józan okot. (Arany János)
5. tárgyas (népies, régies) Vmijét felhordja: vmelyik testrészét, kül. nyakát, fejét állandóan magasan tartja, fennhordja, mint aki v. ami kevély, rátarti. Büszke nyakát a strucc magasan felhordja. (Arany János)
6. tárgyatlan <Távolra ható fegyver bizonyos magasságig> felfelé hord (III). Az ágyú 10 km magasra is felhord.
felhordás; felhordat; felhordó; felhordogat; felhordott; felhordoz.
