felhérc
felhérc [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e] fölhérc, (tájszó) felhéc [ë] (népies)
1. A kocsirúdra az első kerekek előtt keresztben odaerősített megvasalt fa, amelyre befogáskor a két hámfát akasztják; ezen szoktak fellépni a kocsira. Az öreg úr … felkapaszkodott a ferhécen keresztül az első saraglyába. (Jókai Mór)
2. A négyes fogatú kocsi rúdfejéhez kapcsolt hámfás rudacska.
