felhatalmaz
felhatalmaz tárgyas ige -tam, -ott, -zon fölhatalmaz (jogtudomány, hivatalos)
Feljogosít vkit vmire; hivatalosan megbíz vkit vmivel, kül. hogy vmely hivatal(os szerv v. személy) előtt őt képviselje, hogy nevében, helyette intézkedjék vmely ügyben; jogot, engedélyt, megbízást, hatalmat ad vkinek vmire. Felhatalmaztam arra, hogy felvegye a fizetésemet. Nem hatalmaztak fel, ezért nem nyilatkozhatom. A Magyar Távirati Irodát felhatalmazták az alábbi közlemény közzétételére. Hatalmazz föl … leveledben, hogy megszámoltassam [= elszámoltassam] őt a lap jövedelméről. (Petőfi Sándor)
felhatalmazható; felhatalmazó; felhatalmaztat.
