felhasít
felhasít tárgyas ige fölhasít
1. <Vki éles eszközzel, ill. vmely éles tárgy, eszköz rendsz. hirtelen v. váratlan mozdulattal, ill. ilyen mozdulat következtében> a felületén egyenes, mélyebb vonalban fölsért, fölmetsz, fölvág vmit; hosszú, keskeny vonalú sebet, mélyedést vág benne. Egy kő felhasította a homlokát. A hegyes vas felhasította az oldalát. A böllér felhasítja a disznót. Az oldalamat egy kissé felhasították s a fejemen vagy két lyukat ütöttek. (Vörösmarty Mihály) Róma buktán keblé felhasítja. (Arany János) || a. <Vékonyabb anyagot, kül. szövetet> rendsz. az alsó széltől kezdődően s fölfelé haladó vonalban egy darabon elhasít (1). A paprikát felhasítja. A szög felhasította a szoknyát. Felhasította a körmét.
2. <Személy> két v. több részre hasít, felvág vmit. A fatörzset aprófának hasítja fel.
3. (ritka) <Éles tárgy, eszköz> kihasítva, felfelé fordít vmit. Az ekevas mély barázdákat hasít fel a földből.
felhasítás; felhasítgat; felhasítható; felhasító; felhasított; felhasíttat.
