felharsan
felharsan tárgyatlan ige fölharsan (hangutánzó)
1. <Erős, harsány hang> hirtelen felhangzik. Felharsan a nevetés, a taps, a vezényszó. Alighogy becsukódott mögötte az ajtó, oly nevetés harsant föl, mint mikor a színről egy hírneves komika távozik. (Kosztolányi Dezső) Cirpelnek a tücskök. A béka hangja is fölharsan. (Nagy Lajos)
2. <Ének, zene> harsányan megzendül. Felharsant ajkukon az induló dallama. A zenekarból felharsantak a Himnusz hangjai. A jelre megiramodnak a lovak, s felharsan a zene. (Mikszáth Kálmán)
felharsanás; felharsanó; felharsant.
