felhajtó [1]
felhajtó [1] melléknév és főnév fölhajtó
I. melléknév
1. Általában olyan, aki, ami felhajt [1] vkit, vmit. A nyájat a domboldalon felhajtó juhász; a járdára felhajtó kocsis; a vásárra állatokat felhajtó parasztok; az árakat felhajtó kereskedő; a nyulakat felhajtó legények; az olajat felhajtó földgáz; felhajtó erő; felhajtó légáramlás; felhajtó szél. || a. (bizalmas) Olyan <személy>, aki pénzt, árut hosszas utánjárással megszerez, előteremt, felhajt (5, 5a). Felhajtó ügynök; a szövetet felhajtó kereskedő.
II. főnév -k, -ja
1. (ritka) Általában az a személy, aki vmit felhajt [1]. A lovak felhajtóját megtalálta a vendéglőben.
2. (rosszalló) Az a személy, aki kétes, tisztességtelen, bűnös tevékenységhez a részleteket v. a célt kevéssé ismerő közreműködőket v. szenvedő alanyokat csábít, toboroz. A bűnszövetkezet, a nemzetközi leánykereskedelem felhajtóit lefülelte a rendőrség. || a. (rosszalló) Keresett és a piacon nehezen kapható áru beszerzésével, felhajtásával [1] (3) és a szokottnál, megszabottnál drágábban való árusításával foglalkozó személy; üzér, spekuláns.
Szóösszetétel(ek): kocsifelhajtó.
