felhajtás [1]
felhajtás [1] főnév -t, (-ok), -a fölhajtás
Általában a felhajt [1] igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit (vkit) felhajtanak.
1. Állatoknak v. ritk. embereknek magasabban fekvő helyre való hajtása. A csorda, a lovak felhajtása a dombra; a tömeg felhajtása a hídra, a hajóra.
2. Állatok (nagyobb csoportjának, tömegének) vásárra v. ritk. vágóhídra való hajtása, terelése, vitele. A hortobágyi vásárra való felhajtás; juhok, sertések felhajtása; hízott ökrök felhajtása a vágóhídra. || a. (hivatalos) A vásárra v. ritk. vágóhídra hajtott állatok összessége. A felhajtás: 732 ló. A vágóhídon ma nagy volt a felhajtás. || b. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Jelentéktelen ok miatt v. kellő ok nélkül való nagy sürgés-forgás, hírverés, hűhó, fontoskodás. De nagy felhajtást csináltok vele! Nagy volt a felhajtás az ügy körül.
3. Vkinek, vminek felkutatása, összeterelése, összegyűjtése, toborzása. Áru, pénz felhajtása; a vad felhajtása; a szökevények felhajtása; vevők felhajtása.
4. (átvitt értelemben) Az ár(ak) v. az árfolyam(ok) Felhajtása: mesterséges, szándékos, erőszakos emelése.
5. (ritka) Járműnek magasabban fekvő helyre való irányítása, vezetése v. felhatolása. A kocsi felhajtása a szerpentinen; az autó felhajtása a járdára. || a. (ritka) A fővárosba v. északabbra fekvő helyre való hajtás [1] (2). A Pestre való felhajtás öt órába is belekerül.
