felhajt [1]
felhajt [1] ige fölhajt
1. tárgyas <Állatot v. állatok csoportját> vmely magasabb helyre terel, hajt. Felhajtotta a nyájat a domboldalra. Nagy nehezen felhajtotta a lovakat a meredek úton a tetőre.
2. tárgyas <Állatot vásárra, kiállításra> elszállít v. lábon elhajt. A vásárra igen sok sertést hajtottak fel.
3. tárgyas <Erdőben, mezőn vadat> tartózkodási helyéről felver, és a vadász(ok) felé térít. A hajtók sok vadat felhajtottak. Felhajtom őt, mint a bércek vadát És addig űzöm völgyön, halmon át, Mig oly riadt lesz, mint egy gyáva őz. (Vörösmarty Mihály)
4. tárgyas <Vmely nagyobb területet> átkutat, hogy vkit v. vmit megtaláljon benne. Az egész várost felhajtották érte, de nem találták. Már akkor az atyja és a két testvére fáklyával hajtották fel az erdőt. (Jókai Mór) Ki győzte volna ezeket a nagy tavakat, vizeket felhajtani egy bujdosó betyár után? (Móricz Zsigmond)
5. tárgyas (bizalmas) Nagy utánajárással, hosszas kereséssel felkutat vkit v. (hírveréssel) toboroz vkiket. Felhajtom őt, ha addig élek is. Felhajtott pár mentőtanút a főtárgyalásra. [Toldi] legalább, míg felhajt hét vármegye népét, Rozgonyi Piroskát elfeledi végkép. (Arany János) || a. tárgyas <Pénzt, kölcsönt> nagy utánajárással, fáradsággal (sürgősen) előteremt, megszerez. Fel tudja ön kímélet nélkül hajtani az adósoknál a tartozást? (Tolnai Lajos)
6. tárgyas (fizika) <Folyadékot> felemelkedésre, olykor a föld felszíne felé való nyomulásra kényszerít. A földgáz felhajtja az olajat.
7. tárgyas (kereskedelem, 1945 előtt) Felhajtja vminek az árát: a kereslet mesterséges fokozásával növeli vminek az árát.
8. tárgyatlan Vmely járművet magasabban lévő helyre vezet. Felhajt vhova. Felhajtott a járdára. Felhajtott a hegyre. || a. tárgyatlan (ritka) Maga vezette járművön vmely északra lévő v. vmely központi fekvésű helyre megy. Szegedről felhajtott Szolnokra, Budapestre.
felhajtat; felhajtható; felhajtott.
