felhajszol
felhajszol tárgyas ige fölhajszol
1. Addig hajszol vkit, vmit, míg az vmely magasabb helyre nem jut. Felhajszolták az ötödik emeletre. Felhajszolta a macskát a padlásra. Felhajszolta a lovakat a hegyre. || a. (átvitt értelemben) <Szükség, körülmény> kényszerít vkit arra, hogy magasabban lévő, északi fekvésű v. központi helyre költözzék, meneküljön. Az agrárproletariátust nyomora felhajszolta Budapestre munkát keresni. Őket nem … a tömeghisztéria hajszolta fel a fővárosba, ők olyanok voltak, mint a mocsárgáz, amint felkavarodik, azonnal a legmagasabb szintre tör. (Móricz Zsigmond)
2. (vadászat) <Vadat nyugvó- v. búvóhelyéről> lármával felver. Fölhajszolná Károly a világ minden nyulát. (Tolnai Lajos)
3. (bizalmas) Nagy utánjárással felkutat, megkeres vkit, vmit. Késő estig sem tudták felhajszolni a ritka gyógyszert. Nagy nehezen felhajszolt magának két tanút. Mint az őrült, felhajszolta az egész város gyerekeit. (Mikszáth Kálmán) || a. <Pénzt, kölcsönt> sok fáradsággal, nagy utánjárással, sürgősen előteremt.
felhajszolás; felhajszolható; felhajszoló; felhajszolt; felhajszoltat.
