felhág
felhág tárgyatlan ige fölhág
1. (választékos) Nagyot lépve s közben kapaszkodva fellép vmire, vhová. Felhágott a kengyelbe, kocsiba, a nyeregbe. Felhágott fürgén, ruganyosan a vagonba. (Mikszáth Kálmán) Az urak egyenkint hágtak fel a lovukra. (Gárdonyi Géza)
2. (irodalmi nyelvben) Nagy üggyel-bajjal feljut, felérkezik vmely magaslatra, hegyre. Mikor leszünk már a hegy tetején? – Most hágunk fel. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Nagy István … felhág a bástya kiálló ormára, és keresi a vastag fát, ahová a zászlót betűzni kellene. (Gárdonyi Géza)
felhágás; felhágott.
