felháborodik
felháborodik tárgyatlan ige fölháborodik
1. Vki felháborodik (vmin v. vmi miatt): vkinek az igazságérzete v. ritkábban az erkölcsi érzéke fellázad vmi miatt, rendsz. úgy, hogy mély megbotránkozása viselkedésében v. szavaiban is megnyilatkozik. Felháborodva értesült róla; felháborodva nyilatkozott. Szavain mindenki felháborodott. Mit csinál? – kiáltott a lány fölháborodva. – Nem szégyenli magát? Hagyjon. (Kosztolányi Dezső) Miska felháborodott az igazságszolgáltatás szerveinek ilyen ostoba gyanúsításán. (Babits Mihály)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Felháborodik vmi: vmely állóvíznek, kül. tengernek a felszíne <a széltől, vihartól> hullámossá válik, és háborogni kezd. A vihar tombol, a tenger föl van háborodva. (Jókai Mór) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Vkinek felháborodik a vére: vkit elfog vmely heves érzés, indulat. Elkezdte azokat a csöndes, bús dallamokat hangoztatni, amiktől a keleti faj vére úgy felháborodik. (Jókai Mór)
3. (régies, irodalmi nyelvben) <Gyomor> erősen émelyegni kezd; felkavarodik. Az orvosságot, ha egészséges ember beveszi, a gyomra felháborodik tőle. (Jókai Mór)
felháborodó; felháborodott.
