felgyűlik
felgyűlik tárgyatlan ige fölgyűlik, (régies, választékos) felgyűl, fölgyűl (rendsz. 3. személyben)
1. Apránként nagy tömegben felhalmozódik; összegyűlik. Az elintézetlen ügyiratok felgyűltek az íróasztalán. Az adósság jelentős összegre gyűlt fel. A szobában nagy halom szemét és limlom gyűlt fel. Csak most látta az ember a bástyaudvaron felhalmozott tarka szemétdombból, hogy mi minden gyűlt fel egy és fél év alatt a szobákban. (Kuncz Aladár) Úgy felgyűlt köröttem a halott, | hogy inkább már talán ezért sirok. (Szabó Lőrinc)
2. (ritka, régies) <Embercsoport> rendsz. magasabb helyre, bizonyos célból lassanként összegyülekezik, egybesereglik. Serge ma felgyűlt játszó viadalra. (Arany János) Nem túlzok, ha azt állítom, hogy azon a napon hatvanezer ember gyűlt fel a Svábhegyre. (Jókai Mór)
3. (ritka) <Teendő, munka> elintézetlenül felhalmozódik. Rengeteg ügy gyűlt fel, amíg távol volt. Munkájuk az utóbbi hetekben igen felgyűlt.
felgyűlés; felgyűlő; felgyűlt.
