felfekvés
felfekvés főnév -t, -ek, -e [ë, e] fölfekvés
Általában a felfekszik igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki, vmi felfekszik (vhová).
1. (csak egyes számban) Magasabb helyen fekve való elhelyezkedés. A műtőasztalra, a szénásszekér tetejére való felfekvés.
2. (orvostudomány) <Fekvő beteg testén, főként hátán, oldalán> a huzamos fekvés következtében támadt seb, fekély (decubitus). Fájdalmas, súlyos felfekvések.
3. (műszaki nyelv) Gép v. szerkezet vmely alkatrészének a közvetlenül hozzá tartozó más alkatrészhez való szoros, pontos záródása, illeszkedése. A szelep felfekvése kifogástalan.
