felemel
felemel [l-e] tárgyas ige fölemel
1. Alacsonyabb helyről, helyzetből magasabbra emel. A ® porból emel fel magához vkit; a ® szemétből emel fel vkit; felemeli a kezét; felemeli a kezét, öklét vkire: meg akarja ütni; felemeli a kosarat, szatyrot; felemelte a fejét a párnáról; felemelte a könyvet az asztalról. Óvatosan fölemelte kezét a kilincs felé. (Babits Mihály) Vad haragjában fölemelte az öklét és belécsapott a fiú arcába. (Hunyady Sándor) Fölemelte a saját dunnáját … s az alvó lányra terítette. (Nagy Lajos) || a. Vmit vhová felemel (a határozó elmaradhat): vmit megfog, és a korábbinál magasabb helyre tesz. Felemeli a terhet, a zsákot (a vállára). Felemelte a burgonyás zsákot a szekérre. A daru egyszerre ezer téglát emel fel az épülő ház födémjére. || b. <Lebegő, lógó könnyű tárgyat> felhajt, fellibbent. Felemeli a függönyt, a leplet, a terítőt; felemeli a szoknyáját: a) az alját megfogva felhajtja; b) vhol megfogva feljebb húzza, hogy ne érjen bele vmibe. Felemelte az alsószoknyácskáját, és annak sarkába törölte az orrát. (Móricz Zsigmond) || c. Vmijét felemeli: arcát, szemét, tekintetét egy mozdulatal felfelé irányítja. Felemelte a szemét a csillagos égre. Emeld föl az arcod, és mutasd meg nekik az igazi mosolyt. (Karinthy Frigyes) || d. Felemeli a fejét: a) fölfelé emeli, büszkén felveti a f. Fölemelte a fejét és ráordított a mellette lovagló görbe hátú törökre. (Gárdonyi Géza) b) (átvitt értelemben) (újra) erőre kap. Ha a koronát el nem töritek, Fejét a szörny ismét fölemeli… Hiába lenne ennyi áldozat? – Akasszátok fel a királyokat! (Petőfi Sándor); c) (átvitt értelemben, régies) Fellázad vki ellen. Ama lázadó pártütők… a magas porta ellen is fel merték emelni gonosz fejeiket. (Jókai Mór) || e. (vallásügy) Szívét felemeli: imával fordul <Istenhez>.
2. Fekvő, ill. nem álló helyzetéből egyenes helyzetbe, ill. talpra állít vkit, vmit. Felemeli az elcsúszott gyereket. felemelte az előtte térdeplőt. Anikó … elesik a nehéz fegyverben | … odafutván Toldiné … Fölemeli szépen, tizszer is megkérdve: Nem fáj-e valahol? (Arany János)
3. (átvitt értelemben) Vmit felemel: vminek a mennyiségét, tartamát megnöveli. Felemeli az adagot, az adót, az árat, a bért, a fizetést, a járandóságot, a katonai szolgálat idejét, a létszámot. A fizetését emeli fel havonkint öt forinttal. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Felemeli a hangját: hirtelen nagyobb erővel, magasabb hangon kezd beszélni. A tolmács … felemelte … recsegő hangját. (Jókai Mór) Kérlek – és fölemelte hangját – megtiltom, hogy így beszélj a leányomról. (Kosztolányi Dezső)
4. (átvitt értelemben) Magasabb rangra, magasabb színvonalra emel. Alacsony sorból felemel vkit. Ezzel a tettével felemelte a családot. Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem, … Jusson eszetekbe jótétemrül nevem! (Balassi Bálint) Iparkodom …, oh hazám, … Védni, fölemelni téged s lesujtani A te ellenséged! (Petőfi Sándor) Cola Rienzi … Róma szabadságát lobogóra tűzte, Népét fölemelte, zsarnokit elűzte. (Arany János)
5. (átvitt értelemben) <Vmely tény, vminek a tudata> öntudatossá, bátorrá, büszkévé tesz; lelkesít, bátorít. Felemel bennünket az a tudat, hogy a világ szeme rajtunk van. Emelje ez föl lelkeinket, Hogy mi vagyunk a lámpafény, Mely amidőn a többi alszik, Ég a sötétség éjjelén. (Petőfi Sándor) Ez a tudat felemelt, büszkévé tett. (Jókai Mór)
6. (átvitt értelemben) Felemeli a szavát: felszólal vki, vmi mellett v. vki, vmi ellen. Felemeli a szavát az üldözöttek mellett. Felemelte a szavát a visszaélések ellen. Mi, ennyi tekintély, s a harapódzó divat dacára, megkisértjük fölemelni gyenge szavunkat a különírás védelmében. (Arany János) Igaz, hogy az én szavam csak gyönge szó; de mégis fölemelem. (Jókai Mór)
felemelget; felemeltet.
