felelevenedik
felelevenedik [ë-e-e-e-ë; fel-e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] fölelevenedik
1. Ember, állat átmeneti fáradtság, kedvetlenség után eleven, élénk kezd lenni. Eleinte kábultnak, kimerültnek látszott, de lassanként felelevenedett. Talán fölelevenedném köztetek, „mint a holt szén eleven társai közt”. (Arany János) || a. <Növény hervadozás, lankadás után> új erőre kap. A fű az esőtől, a virág az öntözéstől felelevenedik.
2. <Tűz> újuló erővel égni kezd. A parázs felelevenedik, ha ráfújnak, ha fújtatják.
3. (átvitt értelemben) Felelevenedik vmi: vminek az üteme, irama elevenebbé válik. A vita, a társalgás egyre jobban felelevenedett.
4. (átvitt értelemben) <Feledésbe merült szokás> feléled, újra divatba jön. Nemrég felelevenedett ez a szokás is.
5. (átvitt értelemben) Az emlékezetben eleven formában megjelenik. Felelevenednek a régi emlékek. Előadásában felelevenedik az az átkos korszak.
felelevenedett; felelevenedő.
